Értékelés: V. E. Schwab - Gallant
Olivia mégis útra kel. Mi mást tehetne?
Márciusban így vélekedtem a könyvről:
"V. E. Schwab az Addie LaRue láthatatlan élete óta a kedvenc íróim egyike. Valószínűleg ez is közrejátszik abban, hogy minden könyvét imádom – mégis ezekhez a legnehezebb értékelést írnom.
A Gallant egy igazán egyedi történetet mesél el, amihez hasonlóval pályafutásom alatt csak ritkán – de szerintem még annál is ritkábban – találkoztam.
A cselekmény az írónőtől már szinte megszokottan, lassan épül fel, időbe telik, mire a szálak összeérnek. Megjelenik Schwab ikonikus stílusa, legszívesebben minden oldalról kiírnék legalább egy idézetet, mert az írásmódja számomra már művészet. Sokakat ez zavar, én viszont pont ezért élveztem annyira. Minden karaktert megismerünk, megszeretünk, (esetleg megütnénk), ezek mellett pedig Olivia visszaemlékezéseivel igazán a történet részévé válunk a csúcspont idejére.
Külön kiemelném Grace naplóját, ami igazán teljessé teszi az egész történetet. Amíg Olivia számára nem áll össze a kép, addig az olvasó sem igazán érti, mit jelentenek a bejegyzések.
Ez a könyv egyszerűen varázslatos volt, és Addie után Olivia is elérte, hogy vele együtt dobbanjon a szívem. Köszönöm Schwab néni az újabb csodát, még találkozunk. <3"
Értékelés:
Most, októberben Bookstagram Tour keretein belül újból visszatérhettem Gallant világába. Ha lehet, második olvasásra még jobban elvarázsolt, és talán még a mai napig is a hatása alatt vagyok.
Ahogy azt már említettem, az írónőre jellemzően, lassan épül fel a cselekmény. Elsőként főszereplőnket, Oliviát ismerjük meg, valamint az ő visszaemlékezéseivel az eddigi életét, és a Merilance lakóit is. Gallantba érve többet is megtudunk a Prior családról, és Olivia édesanyjának naplójáról is. Talán az egész könyvből ezek voltak a kedvenceim - megélni, ahogy Olivia rájön, ki az apja, a szülei hogy találtak egymásra, és mi történt velük. Nagyon megszerettem a ház többi lakóját is, bár a végén eléggé szíven ütött egyikük sorsa.
Talán, amitől a legjobban féltem a magyar kiadásnál, az a fordítás volt, de kellemesen csalódtam: minden apró mozzanatot tökéletesen ad át az olvasónak a szöveg, és ugyanolyan csodálatos a fogalmazásmód, mint az eredetinél. Azt is megkockáztatom, hogy hosszú ideje ez a legjobb fordítás, amihez szerencsém volt. Nagyon szívesen megnéztem volna még egy, az Agave által tervezett borítót a könyvhöz, de közben mégis örülök neki, hogy az amerikai verzióra sikerült szerződniük, mert szerintem ez a kiadói profilba, valamint a hangulathoz is tökéletesen illik.
Egy biztos: hihetetlen ez a történet, tele érzelmekkel és rejtélyekkel. Mindenkinek ajánlom, aki nem fél belépni Gallant ajtaján, és hagyni, hogy a ghúlok elrabolják a szívét.
A teljes fülszöveg:
"Olivia Prior egész életében azon tűnődött, ki ő valójában és hova tartozik. Ebben egyedül egy vékony, ütött-kopott napló van a segítségére: az anyjáé volt, tele bejegyzésekkel és képekkel, amelyek arra utalnak, hogy a nő elvesztette az eszét, ráadásul a rajzok alig többek tintapacáknál… amíg Olivia észre nem veszi bennük egy kéz, egy ajtó, egy virág és egy koponya körvonalait. Nem sokkal később levelet kap, melyben hazahívják Gallantba. A helyre, ahová az anyja naplója szerint soha nem szabad mennie.
Olivia mégis útra kel. Mi mást tehetne?
Gallantban aztán rátalál az utolsó élő rokonára és a családi kúriára bálteremmel, szalonnal, dolgozószobával és egy hatalmas, színpompás kerttel, valamint egy málladozó fallal és egy vaskapuval, amit soha nem szabad kinyitnia.
Azonban senki nem tud a levélről.
És senki nem árulja el Oliviának, mi kísérti az unokatestvérét az álmaiban, mi történt az anyjával és mi rejtőzik a fal túloldalán.
Vajon az árnyak hívták haza a lányt?
És, ha igen, mit kérnek érte cserébe?"
"Mindennek van árnyéka.
Még a világnak is, amiben élünk."
Kiadási információk:
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés időpontja: 2022. szeptember 27.
Oldalszám: 320
ISBN: 9789635980666
A könyvért, valamint az élményért köszönet az Agave Kiadónak és a Prológusnak!