Értékelés: Carissa Broadbent - A hontalanság lánya (Elveszett szívek háborúja 1.)

Fülszöveg:

"Egy volt rabszolga, aki az igazságért harcol.
Egy magának való harcos, aki már nem hisz benne.
És egy sötét mágia, ami alaposan összekuszálja a sorsukat.

Gyermekként kiszakítva elfeledett hazájából Tisaanah megtanulta, miként éljen túl pusztán éles eszére és egy csipetnyi mágiára támaszkodva. Ám azon az éjszakán, amikor megváltaná a szabadságát, kis híján az életével fizet. Megmenekül, de kétségbeesetten hátra kell hagynia legjobb barátját, akinek megmentéséért elzarándokol a Rendekhez, a világ legerősebb mágusszervezetéhez.

A csatlakozáshoz azonban előbb tanoncként kell teljesítenie a jóképű, de mogorva tűzforgató, Maxantarius Farlione mellett, aki szívből megveti a Rendeket. A Rendek szándékai kifürkészhetetlenek, és Tisaanah-nak bizonyítania kell rátermettségét a közelgő háború fenyegetése mellett. A Maxantarius iránti egyre fokozódó érzelmei pedig csak még több veszéllyel fenyegetik. A véres múlt, melyet a férfi el akar felejteni, talán épp Tisaanah fényes jövőjét jelentheti? Vagy mindkettejük bukását?

Egy biztos, a lányt semmi sem állíthatja meg abban, hogy megmentse, akiket hátrahagyott. Még az sem, ha ezért a Rendek végzetes játékaiba kell belemennie. Még az sem, ha közben fel kell áldoznia a szívét. És még az sem, ha ez magát a halált jelenti."

Értékelés:

Carissa Broadbent neve nem ismeretlen számomra, és A hontalanság lánya alapötlete kifejezetten felkeltette a figyelmemet. Egy volt rabszolga, egy mogorva mágus, egy különleges mágiarendszer és egy közelgő háború: minden adott volt ahhoz, hogy új kedvencet avassak - égül azonban sajnos nem tudott annyira megragadni, mint amennyire szerettem volna.

Nem volt rossz könyv, sőt, egyes részei kifejezetten tetszettek, de olvasás közben sokszor éreztem azt, hogy ezt a történetet valahol már láttam vagy olvastam. Ez természetesen nem feltétlenül a könyv hibája, hiszen rengeteg fantasy épül hasonló elemekre, de nálam emiatt nehezebben alakult ki az a bizonyos „nem tudom letenni” érzés.

A főszereplőnk Tisaanah, aki gyerekként került rabszolgasorba, és éveken keresztül próbált túlélni egy olyan világban, ahol szinte semmilyen hatalom nincs a kezében. Mikor azonban megpróbálja megváltani a szabadságát, "gazdája" kíméletlenül megbünteti. Bár sikerül megszöknie, a legjobb barátját és a többi rabszolgát hátra kell hagynia - ez hajtja előre a legnehezebb pillanatokban is, az ő kiszabadításuk lebeg a szemei előtt. Bár eljut a Rendekhez, a világ legerősebb mágusszervezetéhez. Tisaanah-nak előbb bizonyítania kell, hogy helye van közöttük. Így lesz Maxantarius Farlione, vagyis Max tanítványa, bár a férfinak először ez egyáltalán nincs ínyére: mogorva, zárkózott, és finoman szólva sem rajong a Rendekért.

A közös kiképzésük során azonban lassan egyre többet tudunk meg mindkettőjükről. Tisaanah próbálja megtanulni használni és irányítani a képességeit, miközben egyre jobban belelát abba a világba, amelyhez mindig tartozni szeretett volna. Közben Max múltja is fokozatosan felszínre kerül, és kiderül, hogy a férfi ellenszenve a Rendekkel szemben korántsem véletlen.

Tisaanah-nak nemcsak a saját helyét kell megtalálnia ebben a világban, hanem azt is el kell döntenie, meddig hajlandó elmenni azokért, akiket hátrahagyott. A történet egy idő után már nem pusztán a szabadságról és a mágiáról szól, hanem hatalomról, árulásról és arról is, hogy milyen árat vagyunk hajlandóak fizetni azért, hogy megváltoztassuk a saját sorsunkat.

A világépítés összességében tetszett, bár azt éreztem, hogy még rengeteg kihasználatlan lehetőség van benne, amit ez a kötet csak elkezdett kibontani. A Rendek, a különböző mágikus képességek és a politikai viszonyok érdekes alapot adnak a történetnek, és különösen tetszett, hogy a mágia nem csak egy látványos kiegészítője a cselekménynek, hanem a világ működésének fontos része.

A mágiarendszer számomra könnyen követhető volt, és nem éreztem azt, hogy hosszú oldalakon keresztül próbálná elmagyarázni a szerző, hogyan működik minden. Közben viszont végig ott volt az érzés, hogy még csak az első rétegeit látjuk ennek a világnak, és a következő részekben valószínűleg sokkal többet fogunk megtudni róla.

Tisaanah története önmagában nagyon erős: egy olyan lányról olvasunk, aki rengeteg mindenen ment keresztül, mégis folyamatosan küzd azért, hogy szabad legyen, és hogy megmenthesse azt, akit hátrahagyott. Az ő múltja és motivációja érdekes volt, és érthetőek voltak a döntései, mégsem alakult ki bennem az a kötődés, ami nálam elengedhetetlen ahhoz, hogy letehetetlen legyen egy könyv.  Max hozza a szinte már sztereotipikus, mogorva, zárkózott, múltja által kísértett férfi karakterét. Tudom, hogy sok olvasónál nagyon működött a párosuk, nálam viszont valahogy nem talált be. Nem éreztem azt a kémiát vagy kötődést közöttük, amitől igazán izgultam volna a kapcsolatuk alakulásáért.

A hontalanság lánya alapvetően egy jó fantasy, amiben sok olyan elem van, amit szeretek: mágia, háború, egy erős női főszereplő, egy lassan kibontakozó kapcsolat és egy nagyobb történet ígérete. Sajnos ezúttal nekem nem adott eleget a könyv ahhoz, hogy igazán a szívembe zárjam, de ettől függetlenül is kíváncsian várom a folytatást. 

A recenziós példányt köszönöm a Kiadónak!