Értékelés: Marissa Meyer - Gilded (Aranyfonó 1.)
"Réges-régen a hazugságok istene megátkozta a szegény molnár lányát, aki most mesterien szövi varázslatos, lenyűgöző történeteit – csakhogy egyetlen szó sem igaz belőlük.
Legalábbis mindenki így hiszi."
Fülszöveg:
"Amikor Serilda az egyik történetével magára vonja a gonosz Lidérckirály figyelmét, hirtelen egy szellemektől hemzsegő, sötét világban találja magát, ahol hollók figyelik minden egyes mozdulatát. A király a várbörtönbe zárja Serildát, és megparancsolja, hogy fonjon aranyat szalmából, máskülönben az életével fizet az egyik hazugságáért. Serilda kétségbeesésében akaratlanul megidéz egy titokzatos fiatalembert, aki bele is egyezik, hogy a megfelelő fizetségért cserébe segít neki. Csakhogy szerelemről nem esett szó az alku megkötésekor…
Serilda hamarosan rádöbben, hogy a kastély falai közt számos titok lapul, és egy ősi átok, amit muszáj megtörnie, ha véget akar vetni a király rémuralmának..."
Értékelés:
Általában igen erős véleményem van egy-egy könyvről, de a csodaszép borítók mellett egy különleges világgal is egyből le lehet kenyerezni - a Gilded esetében is ez történt.
Aki esetleg nem tudná, a kötet a Grimm fivérek által gyűjtött, német Tűzmanócska (avagy A tűzönifjult apóka, de Benedek Elek által fordított gyűjteményben például Az aranyfonál néven megjelenő) népmese feldolgozása. Utólag olvastam el az említett mesét, és azt kell mondjam, Meyer zseniálisan építette be a saját történetébe, valamint köré egy lenyűgöző világot teremtett: így lett a királyból Lidérckirály, aki minden teliholdkor a vad hajszával vadászik; a kicsi, öreg emberkéből pedig Arany, mindenki kedvenc kopogószelleme. Bár alapjaiban felfedezhető az eredeti mese történetvezetése is, maga a Gilded jelentősen eltér ettől, de úgy gondolom, ez csak előnyére vált, valamint a fantasy vonal is kifejezetten jól áll neki az istenek és a szellemek megjelenítésével.
Főszereplőnk Serilda, a molnár lánya, akit megáldott - vagyis sokak szerint megátkozott - a történetek istene. Ebből adódóan előszeretettel mesél a falu lakóinak mindenféle képtelennek tűnő történetet. Kedvenc témája a Lidérckirály (Erlkönig) és minden, ami vele kapcsolatos: a vad hajsza, ami magával ragad ha nem vigyázol; vagy akár a kastélya, ahova kedvesének viszi az elrabolt embergyerekeket. Nagyon élveztem, amikor Serilda mesélt, kicsit kiszakadtunk a hétköznapinak tűnő környezetből, és elrepített a mesék világába. Örülök neki, hogy az aranyfonó öregemberből az írónő egy fiatal férfit varázsolt, ennek ellenére nem voltam vele teljes mértékben elégedett. Egyrészt sokkal többet akartam róla megtudni, de emellett a Serilda és közte lévő kapcsolat esetében is hiányérzetem volt. Maga a Lidérckirály karaktere lett az egyik kedvencem, mert bár vele közvetlenül keveset találkozunk, mégis annyit hallunk felőle, hogy olyan, mintha végig jelen lenne. A másik kedvenc elemem maga a kastély - ami nem Erlkönig eredeti otthona, hanem Adalheid kis falujának elhagyatott vára. Meglepett, hogy a telihold elmúltával ez is változik, de az ott kísértő szellemek egy átlagos napon is megjelennek.
A cselekmény néhol lassan csordogál, ritkábban pedig csak a fejem kapkodtam, mert hirtelen nem is tudtam, mi történik. Sajnos utóbbiból azért jóval kevesebbel találkoztam, mert bár fordulatban nem szűkölködik a regény, mindenki túl sokat beszél, ami lelassítja az eseményeket. Serilda karaktere az ilyen esetekben kifejezetten nem tetszett: soha nem azt mondta, amit kellett volna, valamint számtalanszor volt meggondolatlan és impulzív - és ez a tulajdonsága sajnos a történet előrehaladtával sem javult.
Ami igazán magával ragadott, az az utolsó néhány fejezet. Itt már igazán izgalmassá válik minden történés, és Serilda is rájön néhány olyan dologra, ami mindent megváltoztat (amit én természetesen nem mondok el Nektek), valamint igazán a sarkára áll, és a történetmesélő adottságát is előnyére fordítja. Mivel a kötet olvasásakor nem voltam tisztában az eredeti népmesével, derült égből villámcsapásként ért a befejezés, de szerintem így még jobban élveztem, mintha számítottam volna rá.
A Heartless (Szívtelen) olvasása után nem ért meglepetésként, hogy Meyer előszeretettel tépi ki a szívem, majd megy át rajt egy úthengerrel és hat traktorral, mégis újra és újra le tudott nyűgözni a történet előrehaladtával. Bár a karakterek személyisége esetében nem fedeztem fel különösebb mélységet, valamint a köztük lévő kémia sem győzött meg, a szálak csavarásával az írónő végül elérte, hogy a szívemhez nőjenek - ez pedig már magában is elég okot adott rá, hogy a boldog pillanatokban velük örüljek, még gyakrabban pedig velük együtt szenvedjek.
Összességében nagyon élveztem a történetet, és biztosan folytatni fogom a sorozatot. Remélem, a következő kötet még ennél is egy hajszálnyival több akciót tartogat majd magában, és gondolkodás nélkül 5 csillagot tudok neki ítélni.
"Vajon hány csodát érhet meg egy lány?"
Kiadási információk:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 464
ISBN: 9789635974382
Megjelenés ideje: 2023. május 5.
A recenziós példányt köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!