Értékelés: Stephanie Garber - Titkok alkímiája (Titkok alkímiája 1.)
.png)
Fülszöveg:
A varázslat létezik, ha tudod, hol keresd!
Egy régi Los Angeles-i moziteremben tartja egyetemi előadásait a Professzor. A tantárgy neve: Helyi legendák és városi mítoszok – a történetek egyesek szerint merő kitalációk csupán, ám Holland St. James komolyan hisz bennük.
Nem véletlenül. Titokzatos módon meghalt filmsztár szülei sok év után is főszereplői Hollywood legendáriumának.
Egy helyi legenda nyomába eredve Holland rátalál a mitikus Órás Emberre, akitől megtudja: holnap éjfélkor meg fog halni, hacsak nem találja meg addig az ősi mágikus tárgyat, az Alkímia Szívét.
Az óra ketyeg, Holland egyre mélyebbre merül Los Angeles varázslatos világába egy vonzó idegen társaságában. Hollywood stúdiói és legendái közt kutatnak nyomok után, amelyek elvezethetnek az Alkímia Szívéhez.
Csakhogy ebben a mágikus és veszélyes világban mindenki hazudik. Kiben bízhat? És miért zavarodnak össze az érzékszervei? Miért lesz olyan furcsa minden?
Az ördög tudja.
De tényleg csak ő.
Értékelés:
Stephanie Garber neve számomra egyet jelent a varázslattal. A Volt egyszer egy összetört szív trilógiát és a Caravalt is imádtam, így nem volt kérdés, hogy a Titkok alkímiája is felkerül a listámra. Bár tudtam, hogy ez egy teljesen más műfaj lesz, mégis volt bennem egy elvárás a történettel kapcsolatban - és talán pont emiatt lett egy kicsit vegyes az összkép.
A világépítés kifejezetten izgalmas: Hollywood, régi mozik, legendák és titkok keverednek benne. Van egy nagyon sajátos hangulata, ami egyszerre modern és mesés, és bár néha kicsit nehéz volt eligazodni benne, összességében működött. A mágia itt nem egyértelmű és látványos, hanem inkább rejtett, a valóság szövetébe simuló jelenség, amit csak akkor veszel észre, ha tudod, mit kell keresni.
A történet akkor indul be igazán, amikor a főszereplő, Holland találkozik az Órás Emberrel, aki közli vele: másnap éjfélkor meg fog halni, hacsak nem találja meg az Alkímia Szívét. Innentől kezdve egy klasszikus „verseny az idővel” történetet kapunk, tele nyomokkal, rejtélyekkel és egyre furcsább eseményekkel.
Ahogy Holland egyre mélyebbre ás a legendák között, a történet egyre inkább egyfajta kincsvadászattá alakul. Nyomok, utalások, régi történetek és félig elfeledett mítoszok vezetik egyik helyszínről a másikra, miközben végig az idő múlása lebeg a fejünk felett. Ez a folyamatos feszültség nagyon jól működik, és egy idő után tényleg nehéz letenni a könyvet, mert minden új információ újabb kérdéseket vet fel.
A történet egyik legérdekesebb eleme számomra az volt, ahogyan Garber a „valóság” és a „történet” határával játszik. Hollywood itt nemcsak díszlet, hanem aktív része a mágiának: a legendák, a filmek, a történetek mintha formálnák a valóságot is. Egy ponton már tényleg nem lehet eldönteni, hogy amit látunk, az valóban megtörténik, vagy csak egy újabb réteg a mítoszokon belül.
És ott van az ördög kérdése is. Nem egy klasszikus, egyértelműen megfogható figura, hanem inkább egy jelenlét, egy ígéret, egy fenyegetés. Többször is előkerül,de inkább csak utalásokból, félmondatokból rakjuk össze, hogy milyen szerepe lehet ebben az egészben. Ez a bizonytalanság szerintem kifejezetten jól áll a könyvnek, mert még inkább ráerősít arra az érzésre, hogy ebben a világban senkiben és semmiben nem lehet teljesen megbízni.
Holland karaktere szimpatikus volt - könnyű volt követni a gondolatait és a döntéseit, még akkor is, amikor minden egyre zavarosabbá vált körülötte. Ugyanakkor voltak olyan szereplők, akiknél hiányérzetem maradt - különösen January esetében. Ő végig egy kicsit homályos maradt számomra, és úgy éreztem, hogy előnyére vált volna a történetnek, ha többet megtudunk róla.
Ami még feltűnt, hogy hiányzott egy csipetnyi románc. Garbernél megszoktam azt a finoman adagolt, mégis erős érzelmi szálat, ami itt most kevésbé volt jelen.
A történet végére érve maradt bennem több megválaszolatlan kérdés is. Bár tudom, hogy ez még csak az első rész volt, mégis egy kicsit lezáratlannak éreztem a könyvet.
Kíváncsian várom a folytatást!
