Értékelés: V. E. Schwab - Éjféli földbe temesd csontjainkat
Fülszöveg:
"Ez egy történet az éhségről.
1532, Santo Domingo de la Calzada.
María vadon nő fel, ravaszul és szabadon – szépségét csak a szökésről szőtt álmai múlják felül. De jól tudja: ebben a világban sosem lehet más, csak trófea vagy báb a férfiak játszmáiban. Ezért, amikor egy titokzatos idegen másfajta utat kínál, María kétségbeesett döntést hoz. És megfogadja: soha nem tekint vissza.
Ez egy történet a szerelemről.
1827, London.
Charlotte látszólag békés életet él vidéken, mígnem egy tiltott pillanat mindent széttör. A családja száműzi, London pedig rideg és idegen. Egy gyönyörű özvegy megjelenése reményt hoz – és egy újfajta szabadság ígéretét. De a vágy szabadsága mindig árat követel. Néha mindent.
Ez egy történet a haragról.
2019, Boston.
Alice egy új élet reményében hagy hátra mindent. De egyetlen éjszaka elég, hogy a múlt ismét nyomot hagyjon. Kérdések ébrednek, majd velük együtt valami sötétebb. Alice pedig válaszokat akar. És vért.
Ez egy történet az életről – arról, hogyan szakad meg, és hogyan kezdődik újra."
Értékelés:
V. E. Schwab a világon a kedvenc szerzőm, ez nem titok. Ő az az író, akinek minden új megjelenését tűkön ülve várom, és akinek a könyveinek olvasása számomra nemcsak élmény, hanem várva várt ünnep is egyben. Az Éjféli földbe temesd csontjainkat a 2025-ös éven legjobban várt könyve volt, és hatalmas elvárásokkal kezdtem bele.
Schwab maga nevezte ezt a könyvet az Addie LaRue láthatatlan élete testvérének, és azt kell mondjam, ez a megfogalmazás teljesen helytálló. Persze nem ikrek, és jobban talán nem is különbözhetnének, mégis rokon lelkű történetek. Mindkettőben évszázadokon átívelő sorsokat, erős női karaktereket, vágyat, szabadságkeresést és egyfajta örök éhséget találunk - csak most éppen egy sötétebb, vérrel és halhatatlansággal átszőtt formában.
Mégis, míg Addie története szinte azonnal és elsöprő erővel csapott le rám, az Éjféli földbe temesd csontjainkat esetében a Schwab-katarzis sokkal lassabban érkezett meg. Végül megjött, de érezhetően visszafogottabban, és nem hagyott bennem akkora nyomot, mint Addie.
De elég is az összehasonlításból, beszéljünk arról, amiért itt vagyunk!
A regény három különböző idősíkon, három nő szemszögéből mesél, akik első pillantásra sem térben, sem időben nem kapcsolódnak egymáshoz. A történet mégis lassan, szinte észrevétlenül építi fel azokat a szálakat, amelyek végül összekötik a sorsukat.
A cselekmény elsőként a 16. századi Spanyolország egy kis településére vezet, ahol María történetét ismerjük meg, akit a szabadság iránti vágy hajt. Ő hasonlít a leginkább Addie LaRue-ra: kényszerházasság elől menekül, így talál rá a megoldásra, azaz a vámpír létre.
A második idősík 1827-ben, Londonban játszódik, ahol Charlotte-tal találkozunk. Az ő története sokkal csendesebb, visszafogottabb. Charlotte egy olyan világban él, ahol a női vágyakat el kell rejteni, a szabadság pedig csak gondolatban létezhet. Az ő története különösen erős abban, ahogyan Schwab megmutatja: a halhatatlanság nem megváltás, hanem sokszor egy másfajta börtön.
A harmadik szál a 2019-es Bostonba kalauzol, Alice életéhez. Itt kezd kirajzolódni, hogyan függ össze a három nő sorsa - nem egy látványos fordulat formájában, hanem inkább egy lassú felismerésként. Schwab nem sieti el ezt a kapcsolódást, hanem hagyja, hogy az olvasó maga vegye észre a hasonlóságokat és az ismétlődő mintákat – a vágyat a szabadságra, az öröklét árát, és azt, hogyan torzul el mindez az évszázadok során.
Az Éjféli földbe temesd csontjainkat egy erős, hangulatos történet, amely lassan bontakozik ki, és nem azonnali hatásra épít. A vámpír lét egyedi, a történet visz magával, a stílus gyönyörű. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a lírai, gondolatvezérelt fantasy-t, és különösen azoknak, akik szeretik Schwab munkásságát.
Muszáj külön kiemelnem: a magyar kiadás egyszerűen álomszép. Az egyik legszebb könyv a polcomon, minden részletében igényes, és tökéletesen passzol a történet hangulatához.
Én biztosan újra kézbe fogom venni: mert vannak könyvek, amelyek nem elsőre hatnak igazán, hanem idővel eresztenek gyökeret a gondolataidban.
