Értékelés: Jay Kristoff: Holtbirodalom (Vámpírbirodalom 2.)
"Azt hittem, meghaltál, de León."
Fülszöveg:
"Gabriel de León ugyan megmentette a Szent Grál életét, de ezzel elvesztette a lehetőséget, hogy megtalálja a gyógyírt az örök éjre. Kelletlen szövetségese, titokzatos, vámpírrá lett húga oldalán Gabriel kénytelen elvinni a Grált az Esani-vérvonal ősijeihez, hogy megtudja, miként vessen véget a naphalálnak.
De az utolsó ezüstszentnek kettős veszéllyel kell szembenéznie. A Voss-vérvonal szörnyei elől menekülve belekeveredik a Dyvok-vérvonal és a fagyos Felvidék irhatáncosainak háborújába. Azonban a külső ellenségek mellett saját tomboló vérszomjával is meg kell küzdenie. Vajon Gabriel megéri, hogy a Grál megtudhassa az igazságot?
Az igazságot, ami talán minden rémálmot felülmúl…"
Értékelés:
A Vámpírbirodalom olyan függővéggel zárult, hogy alig bírtam kivárni a Holtbirodalom megjelenését! Ez a sorozat a tökéletes példa arra, amikor van létjogosultsága a folytatásnak és nem erőszakkal írja tovább a szerző. Rengeteg dolog történt, és még mindig nem értünk el arra a pontra, hogy megtudjuk, hogyan került fogságba Gabriel!!
Az író ebben a kötetben is folytatta a Vámpírbirodalomban már megszokott formát, amikor több idősíkon fut a történet - ezúttal azonban nem csak Gabriel szemszögéből látjuk a történéseket, hanem egy, az előző részben megismert szereplő is a segítségünkre van, hogy átfogó képet kapjunk az eseményekről.
Ha valakinek az első részben sok volt a káromkodás, azt most megnyugtatnám: a folytatásban lényegesen kevesebb cifra megnyilvánulást találunk, bár nekem őszintén hiányoztak is... Teljesen más hangulatú volt a Holtbirodalom, mint az elődje, ez szerintem leginkább Gabriel és Dior kapcsolatának, vagyis annak fejlődésének köszönhető. A Szívek szállodájában van egy ikonikus mondat, ami szerintem Gabrielre is igaz: "Oh Luke, you old softie!"
A kapcsolatok és a szereplők fejlődésével felütötte a fejét egy csipetnyi romantika is - na persze nem Gabriel és Dior között -, ez kifejezetetten jól állt a könyvnek, egy kicsit meglágyította ezt a brutális történetet.
Az első rész értékelésekor megjegyeztem, hogy komótosan indult be a cselekmény és Kristoff lépésenként építette fel a világot - na ez most nem volt jellemző! Persze, egy-egy új helyszínen ismét nagyobb szemlét tartott, hogy bemutassa a környezetet, de egyből az események közepébe csaptunk és pontosan ott folytattuk, ahol az előző kötet abbamaradt. Sokszor volt "üresjárat" vérengzés nélkül, de ezek jól kiegyensúlyozták egymást - nagyon nagyon tetszettek a csaták, illetve a szereplők gondolatmenetei is.
Ismét kiemelném a fordítót, Benkő Ferencet: fantasztikus munkát végzett!
+ Hatalmas piros pont az írónak, hogy egy összefoglalással kezdett: ki kicsoda és mit csinált.
Imádtam a lezárást, a csavartól csak úgy füstöltek a fogaskerekek a fejemben: mindez egy terv része volt? Mindenki benne van? Nagyon várom a befejező részt, addig pedig felkészítem magam, mert biztosan el fogom dobni az agyam!!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
A recenziós példányt köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!