Értékelés: Kerri Maniscalco - Kingdom of the Cursed (Gonoszok királysága 2.)
"Ismerd ki az ellenséged… és az olvasási szokásait."
Fülszöveg:
"Egy nővér. Két bűnös herceg. Folytonos megtévesztés némi bosszúval fűszerezve… Üdvözlünk a pokolban!
Miután eladta a lelkét, hogy a Gonoszok királynéja legyen, Emilia a Harag hercegével a Hét körbe utazik, ahol kitárul előtte a bűn csábító világának kapuja.
Megfogadja, hogy bármit megtesz, hogy megbosszulja szeretett testvére, Vittoria halálát… még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy jegyességre kell lépnie a Kevélység hercegével, a démonok királyával.
A Gonoszok udvarának legelső szabálya? Ne bízz meg senkiben! A csalárd hercegek, fényűző paloták, titokzatos meghívók és ellentmondásos nyomok között Emilia magányosabb, mint valaha. Megbízhat egyáltalán Haragban, aki szövetségese volt a halandók világában? Vagy a herceg veszélyes titkokat rejteget a valódi természetéről?
Útja során Emilia minden elképzelhető próbatétellel szembekerül. Vajon megleli a mágikus tárgyakat, amelyek feloldják a múltja talányait, és megadják a válaszokat, melyekre vágyik…?
Vesd bele magad a szenvedélybe!"
Értékelés:
Az átkozottak királysága: az évem egyik legjobban várt könyve, egyben a legnagyobb csalódása is. Ami az első részben nagyon jól működött és a történet varázsát adta, az most valahogy hiányzott.
A cselekmény döcögősen indult, mintha az írónő nem tudta volna eldönteni, mi is legyen a történet fő cselekménye. Kicsit úgy éreztem, mintha az egész történet egyetlen hatalmas kitérő lett volna, de az igazán izgalmas csavar végül nem érkezett meg - vagy legalábbis nem sikerült olyan jóra, mint azt szerettem volna. Igen, kilométerekről előre láttam A Csavart - és nem csak azért nem lepett meg, mert lespoilereztem magamnak.
A legnagyobb csalódás talán Emilia karaktere volt. Az első könyvben egy erős női főhőst ismertem meg, aki cselekedett, gondolkodott, akinek igazi célja volt. Ehhez képest most, mintha minden önállóságát elvesztette volna, és az eszét sajnos kidobta a kukába.. Ahelyett, hogy a haragját és a dühét céltudatosan használta volna, inkább kétségbeesetten toporzékolt, és megmagyarázhatatlanul ostoba döntéseket hozott. Igazából úgy éreztem, hogy egy szinten beleragadt a saját érzelmeibe, és nem tudott előrébb lépni.
Egyszerre volt a könyv kicsit sem és nagyon erotikus. Bár Emilia gondolatban már az első oldalon levetkőztette Haragot (és fordítva), az első tényleges történésre meglehetősen sokat kellett várni - az viszont kifejezetten részletesre sikerült... Nem győztem pörgetni az oldalakat, néha úgy éreztem, soha nem lesz vége :D
Összességében ez nem egy rossz könyv, de csalódott vagyok, hiszen az első rész után hatalmasak voltak az elvárásaim a kötettel szemben. Bár nagyon sok potenciált láttam a történetben, sajnos az Átkozottak királysága nem győzött meg, hogy folytassam a sorozatot.
.png)
U.I.: a trilógiát mindenképpen ajánlom egyben elolvasni - én csak az írónő másik (ebben a világban játszódó) könyve, a Throne of the Fallen után kerítettem sort az Átkozottak királyságára, és gyakorlatilag mindent lespoilerezett. MINDENT :')
