Értékelés: A Mágia Árnyalatai sorozat
A 'The Invisible Life of Addie LaRue' után tudtam, hogy szükségem van az írónő többi könyvére is, szinte függő lettem. A Mágia árnyalatai trilógia is nagyon régóta a várólistámon volt, így 2021 tavaszán bele is vágtam az első részbe, akkor még magyarul. Sajnos nem jókor talált meg a négy London világa, hiába élveztem, nagyon zavart, hogy a Nocturna (Maya Motayne) szinte egy az egyben ugyanez - utóbbit pedig korábban már olvastam. Ennek ellenére beszereztem az egész sorozatot eredeti nyelven, mert tudtam, hogy itt még nincs vége a történetünknek.
Idén januárban végül rávettem magam, hogy végre igazán belemerüljek a világba, és hadd mondjak el annyit az elején, hogy nagyon jó döntés volt - valamint az is, hogy eredeti nyelven vettem kézbe.
Az első könyv Schwab néni szokásához hűen, lassan indul be, szép komótosan építi fel a világot - erre pedig nagyon szükség van, ugyanis könnyen el lehet veszni utazás közben. Olvasás közben folyamatosan ismerjük meg a szereplőket és a történetüket, mindezt váltott szemszögben. Akcióból nincs hiány: folyamatosan váltakoznak az izgalmas és a kicsit nyugodtabb fejezetek.
A kötet végén egyébként nagyon meglepődtem, mert úgy tűnt, minden bonyodalom megoldódott. Bármiféle spoiler nélkül annyit hadd mondjak el, hogy közel sincs itt vége az izgalmaknak!
~~~
A Gyülekező árnyak szerintem jelentősen gyengébbre sikerült, mint az elődje, mégis úgy érzem, szükség volt erre - gyakorlatilag a harmadik kötet felvezetőjeként funkcionál. Sajnos közel 5 hónap távlatból ennyi, ami megmaradt bennem ezzel a résszel kapcsolatban.
~~~
A trilógia befejező kötete jelentősen eltér a megszokott Schwab-felépítéstől: pontosan ott folytatódik, ahol a második rész véget ért (és felidegesített és kikergetett a világból). Egyből belecsapunk az események közepébe, már az első oldalaktól kezdve jelen van a feszültség és az akció, olyan mennyiségű történést tapasztaltam, ami az írónő többi könyvében csak az utolsó fejezetekben szokott megjelenni. Ennek ellenére nem lenne igazi Schwab könyv az alapos, lassú felvezetések nélkül: ahogy az első konfliktus kiforrja magát, és a történet biztos alapokon áll, visszavesz a tempóból. Rengeteg fejezeten át váltakoznak a történések és a felvezetések, igazi hullámvasútnak érződik olvasás közben. Úgy éreztem, több minden történik ebben a részben, mint az előző két kötetben összesen - még csak a felénél jártam, de már jó pár ősz hajszállal gazdagodtam, annyit idegeskedtem.
Sajnos mindezek ellenére sem hiszem, hogy tökéletes lenne ez a könyv - sokat gondolkoztam, miért nem érzem teljesnek az élményt, és arra jutottam, hogy pont a sok történés okozta a vesztét. Az utolsó 100 oldalon már annyira fáradt voltam a rengeteg történéstől, hogy nehezemre esett összekapcsolni a szálakat egymással. Osaront félút után csak úgy elhagytuk, és mintha az írónő meg is feledkezett volna róla, mert egészen addig nem okozott túl sok gondot, amíg vissza nem értek a Londonba az antarik. Ilyen udvarias gonosztevő kéne minden könyvbe, aki addig nem garázdálkodik, amíg a főhős elfoglalt máshol!
Imádom, hogy jelen van a szerelmi szál, és kapunk is néhány romantikus jelenetet, mégsem ez dominál. Tudjuk, hogy mit érez Kell és Lila, valamint Rhy és Alucard egymás iránt - bár utóbbi párosnál azért forróbb a levegő - de nem vonja el a figyelmünket a fő cselekményszálról.
~~~
Összességében hihetetlenül élveztem a trilógiát, egy jól felépített, komplex történetet kaptam, rengeteg csavarral és tökéletes szerelmi szál mennyiséggel - mert a kevesebb néha több! A Mágia árnyalatai sorozattal én új kedvencet avattam, és mindenkinek ajánlom, hogy egyszer utazzon el Londonba.
